Dél-olasz, francia és magyar karakterszemle

Már épp kezdtem hozzászokni a márciusi napozáshoz, amikor pár hete  Szicíliából Magyarországra indultam. Franciaországban is aludtam egyet, így ez volt az első alkalom, hogy egy hétvége leforgása alatt három különböző nemzet jellegzetességeit figyelhettem meg.

Szicilia felett(Fotó: Mihálydeák Rita)

Szicilia felett
(Fotó: Mihálydeák Rita)

Trapani – Párizs (Beauvais reptér) – Budapest

Mivel a francia fővárostól másfél órára szálltam meg, ezúttal nem sikerült integetnem az Eiffel toronynak, viszont érdekes felfedezést tettem. Habár csak két hónapja köszöntem el Franciaországtól, már kicsit hiányzott az életvitelük, a francia kimértség és a „na, majd én megmutatom” makacsság. Bár ezekből a mindennapjaimban is kapok némi ízelítőt az általam választott férfi oldalán, mégis más az adott országban látni az ottani nép jellegzetességeit.

Szicíliában is látni türelmetlen, „tudjuk mit akarunk elérni” típusokat, de a francia változat számomra sokkal meggyőzőbb. Szicíliában az olaszok stílusossága, a temperamentum, olykor a lazaság uralja a mindennapokat, míg Franciaországban a kimértség a leginkább szembetűnő számomra. Sajnos hazaérkezésemkor ezúttal a keserédes felfogást érzékeltem igazán.

Beauvais katedràlis(Fotó: Mihálydeák Rita)

Beauvais katedrális
(Fotó: Mihálydeák Rita)

Úgy gondolom, hogy egyedi stílusában és hozzáállásában minden nemzet továbbviszi népének hagyományait. A veleszületett örökséget csak nehezen vagy egyáltalán nem képes megváltoztatni, és ez így van jól. Azért érdekes a világ, azért szeretünk utazni, mert a különbözőség vonz bennünket. Az pedig evidencia, hogy vannak negatív jegyek is egy-egy nemzet általános szemléletmódját tekintve.

Én akkor sem szűnök meg magyarnak és erdélyinek lenni, ha épp több ezer kilométerre élek a szülőföldemtől. Mégis, ezúttal különösen nehéz volt feldolgozni az otthon tapasztalt negatív hozzáállást, a kishitűséget, a beszűkült látásmódot. (Tisztelet a kivételnek, szerencsére sok van.) Nem rosszindulatból írom ezeket, régen én is annyira „magyar” voltam, hogy már szinte fájt. Azonban sajnos tényleg azt tapasztalom, hogy otthon többet panaszkodnak az emberek, mint Olasz-, vagy Franciaországban.

Nekem évekbe telt kitörölni a borúlátást, és néha még ma is küzdenem kell a régi önmagam ellen. A mostani tapasztalat után csak erősödött bennem az elképzelés, hogy aki nem tud azonosulni a sokat emlegetett magyar mentalitással, annak ki kell törni a melankóliából és megmutatni, hogy vannak pozitív és életvidám magyarok a világon. Otthon és külföldön egyaránt.

Budapest, Lánchíd(Fotó: Mihálydeák Rita)

Budapest, Lánchíd
(Fotó: Mihálydeák Rita)

Sokat tanulhatunk a szicíliai életfelfogásból, abból, ahogyan ők segítik egymást. Akárcsak a franciák által képviselt nyitott életszemléletből, valamint a törekvésből, hogy mindig jobbak legyünk, hogy büszkén járjuk az utunkat. Nekünk, magyaroknak is bőven van mire büszkének lennünk.

Ha lehetne egy kívánság-nemzetem, az így festene: olasz életkedv, francia céltudatossággal és a magyar nép belső értékeivel.

 

(Még több cikk Olaszországról, Franciaországról, Magyarországról!)

(Tetszett a cikk? Kövess minket a Facebookon is és nem maradsz le szerzőink egyetlen írásáról sem!)

(Szívesen olvasnál, beszélgetnél még Olaszországról és Franciaországról? Csatlakozz a Globspot – Magyarok Olaszországban, Globspot – Magyarok Franciaországban csoporthoz!)

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!