Dolgozó nadeskók, azaz a japán nők a munkaerőpiacon

Míg korábban külföldi nőként többször rácsodálkoztam arra, hogy Japánban a férfiak még hölgyek társaságában is először ülnek le a székre vagy nem engednek utat a hölgyeknek maguk előtt, mára már teljesen megszoktam ezt az európaitól eltérő kulturális szokást Tokióban.

Van úgy, hogy alkalomadtán meglepődve fojtom vissza az örömöt, amikor az erősebbik nem felajánlja azt a „lehetőséget”, hogy a liftből ÉN szállhassak ki vagy be elsőként és akkor is mindig megilletődöm, amikor kinyitják előttem az ajtót. Az idősebb generáció több tagjától hallottam már, hogy régebben Japánban a nők nem sétálhattak férjük vagy apjuk mellett, hanem egy pár lépéssel mindig hátrébb kellett közlekedniük, extrémebb esetben még a férfi árnyékára sem volt ajánlatos lépniük, vagy nem mehettek aludni este korábban, mint a ház ura.

(fotó: Getty Images/Guang Niu)

(fotó: Getty Images/Guang Niu)

A japán társadalomban hosszú időn át megszokott volt az a munkafelosztási rendszer, hogy amíg a nők a családi fészket őrizték, főztek és gyümölcsöt gyűjtögettek a házhoz közel eső és rövid idő alatt bejárható terepen, addig a férfiak a távolabbi rizsföldeken dolgoztak, halászni mentek, majd később pénzkeresés céljából munkába álltak és irodákba kezdek járni. Tehát a nők maradtak a háztartásban, nevelték a gyerekeket és amolyan menedzser módjára gazdálkodtak a pénzzel, amit a férjük hazavitt. Mindenkinek megvolt a maga feladata, amit pontosan végre is hajtottak és a nőktől senki sem várta el, hogy házon kívül húzzák az igát, hiszen a kenyérre valót, azaz a rizsre valót a férfi kereste. Ezért van az, hogy a mai napig nem volt a női munkaerő jelentős mértékben és aktívan bevonva a gazdasági tevékenységbe még a világháború és Japán látványos gazdasági nagyhatalommá válása után sem.

Egy, a japán Egészségügyi-, Munkaügyi- és Népjóléti Minisztérium által tavaly végzett, a női munkavállalásról szóló közvéleménykutatásának eredményére a külföldi média is rácsodálkozott. A felmérés szerint a megkérdezett 15 és 39 év közötti hajadon nők harmada háziasszonyként képzeli el jövőjét, és meg sem fordul a fejükben, hogy munkába álljanak a házon kívül! Ez egy kiváltképp meglepő eredmény a japán nők általános, a munkával kapcsolatos szemléletéről, hiszen azt mutatja, hogy még most, a XXI. században is a „tűzőrző” szerepre vágyó nők a társadalom egy számottevően nagy szegmensét fedik le.

(fotó: Getty Images/Kolchi Kamoshida)

(fotó: Getty Images/Kolchi Kamoshida)

Egy időben ezzel nagy problémát jelent az országban a gyermekvállalási kedv csökkenése, ami közvetlenül a népesség fogyatkozását okozza már évek óta Japánban, továbbá a népesség elidősödése is, mely a munkaképes emberek létszámának visszaesését, valamint az eltartásra szorulók számának növekedését eredményezi. Ezek orvoslására a japán kormány szakadatlan erőfeszítéseket tesz arra, hogy a női munkaerőt minél nagyobb mértékben vonja be a munkaerőpiacba, hogy ezzel is fellendíthesse a stagnáló gazdasági helyzetet.

Ennek kapcsán az Egészségügyi-, Munkaügyi- és Népjóléti Minisztérium vezetésével létrejött egy Positive Action nevű csomag, amelyben szorgalmazzák a kis-, és középvállalkozások számára a női munkaerő magasabb fokú alkalmazását. A tervezet részét képezi egy, a „Dolgozó Nadeskó” nevet viselő kampány, ami nem más, mint egy átfogó információszolgáltatás különböző munkalehetőségekről és azokról a szervezetekről, akikhez a nők fordulhatnak további segítségért munkába állásuk kapcsán. (A nadeskó szó eredetileg az ideologizált puritán japán női szépséget jelenti, továbbá annak a japán női csapatnak is szerepel az elnevezésében (Nadeshiko Japan), ami a világbajnoki címet nyerte el 2013-ban labdarúgásban.)

Így mára már az ország kb. 160 munkaügyi központjában olyan részleget is lehet találni, ahol a férfiaktól elkülönülten csak nőknek adnak felvilágosítást állásügyekben. Itt a hölgyek böngészhetnek a számukra fenntartott olyan részmunkaidős elfoglaltságok között a számítógépes adatbázisban és a falra kiszögezett hirdetményeken, melyet gyermeknevelés vagy az idős szüleik ápolása mellett is képesek elvégezni. Ezenkívül országszerte 20 helyen kizárólag családanyák részére létrehozták a Mother Hallo Work munkaügyi központokat. Ezen központoknak az a jellegzetességük, hogy a jó megközelíthetőség érdekében metró-, vagy vonatállomásokhoz közel találhatóak és nagy alapterületen helyezkednek el, hogy a babakocsival odalátogató anyukák könnyedén közlekedjenek egymás mellett az épületben és azok helyiségeiben. Továbbiakban az is sajátosságnak tudható be, hogy találhatóak a központban gyerekszoptatásra és pelenkacserére alkalmas szobák, felügyelt gyerekjátszók és mesekönyv sarkok a mamák zavartalan munkakeresése érdekében.

Mother Hallo Work  (fotó: Juhász Sandy)

Mother Hallo Work
(fotó: Juhász Sandy)

Amikor a fővárosi Mother Hallo Work Sibuja kerületében található kirendeltségében jártam a cikkhez történő anyagszerzés végett, a recepciós hölgy mindvégig kedvesen és türelmesen válaszolt kérdéseimre. A kihelyezett információs anyagokból azt is megtudtam, hogy a munkaügyi központ szervezésében különféle tanfolyamokon vehetnek részt az érdeklődő mamák számítógépes ismereteik bővítésére, vagy éppen állásinterjú felkészítő gyanánt. Érdekességképpen találtam olyan kurzust is a kínálatban, amelyben megtanítják, hogy milyen módon készíthető el otthon a legtökéletesebben az önéletrajzra felragasztandó fénykép, vagy sminkelési tanácsok mellett megtudható, hogy milyen ruhában érdemes egy adott állásinterjúra elmenni a pozitív benyomás elérésének érdekében.Távozáskor olyan érzésem volt, hogy itt valóban maximálisan megtesznek mindent a családos anyák munkához juttatásának érdekében.

Jó hír ez a külföldi nőkre nézve is, hiszen őket szintén ugyanolyan előszeretettel igazítják útba a fent említett álláskereső helyek bármelyikén, mint japán sorstársaikat. A kijelölt munkaügyi központokban egyébként angol, koreai és kínai mellett számos más nyelven is igénybe vehetőek az álláskereső konzultációs szolgáltatások – térítésmentesen.

(fotó: Getty Images/Daniel Berehulak)

(fotó: Getty Images/Daniel Berehulak)

S miközben a kormány nagy erőkkel igyekszik megtenni, hogy minét több „nadeskó” munkába állási kedvét felkeltse és megerősítse, a fővárosi törvényhozó ülésen nagy botrányt kavart Szuzuki Akihiró képviselő nőellenes megnyilvánulása 2014 nyarán, mely a Jadzsi Mondai (Hurrogás Probléma) néven vált híressé. Szuzuki úr ugyanis  gúnyolódó bekiabálásával zavarta meg Siomura Ajaka 35 éves női képviselőtársa beszédét olyan mondatokkal, hogy „Mennél inkább férjhez!” vagy „Miért nem szülsz gyereket már?”, miközben a nő pont a japán nők hátrányos helyzetét ecsetelve tartott beszédet. Az incidens ellenére Siomura képviselőasszony (aki egyébként egyedülálló és gyermektelen) először megrökönyödött, azonban folytatta felszólalását – szemmel láthatóan zavart lelkiállapotban. Nem telt bele sok idő, a média rögtön lecsapott a kínos esetre, hiszen az ülésen kamerák is jelen voltak, és ripsz-ropsz tele lettek a hírek a történtekkel nemcsak Japánban, de még a tengerentúlon is. Így végül Szuzuki képviselő másnap nyilvánosan volt kénytelen fejet hajtani Siomura előtt ezzel kérve bocsánatot tettéért, hogy nyilvánosan megbántotta a nőt.

A külhoni média azonnal a védtelen japán nők tömegének „megmentésére” igyekezett sietni, így Siomura kisasszony a tokiói Külföldi Média Szövetség sajtótájékoztatóra való meghívásának eleget téve ő maga számolt be a történtekről a világnak. Az incidens után és a sajtótájékoztatót követően a világ számos hírcsatornája általánosan kérdőre vonta, illetve régimódinak titulálta a japán tradíció azon részét, melyben a férfiak a dolgozni vágyó és egyenrangúságra törekvő nők önbecsülését próbálnák csorbítani, valamint azt, hogy a női szerepet nem értékelik többre a „hivatásos háztartásbelinél”.

Siomura Ajaka (fotó: Juhász Sandy)

Siomura Ajaka
(fotó: Juhász Sandy)

A továbbiakban is érdeklődve figyeltem a női munkaerő kérdését a médiában, tudván azt, hogy a japán kormány tavaly bejelentette az állami tisztviselők alkalmazásáról szóló 2015. évi tervezetét, melyben 30%-ra ütemezik a női felső vezetői munkaerő foglalkoztatásának arányát. Ha számszerűsíteni próbáljuk ezt a 30%-ot, könnyen rájöhetünk egy röpke kalkulációval, hogy ezidáig 10 köztisztviselő vezetőből kevesebb mint 3, de jobb estben is 1-2 nő áll alkalmazásban, melyet ezennel legalább 3 főre próbálnak feltornászni a tervezetben.

Hogy pontosabban érzékeljük, mennyire el van maradva a női felső vezetők aránya a férfiakéhoz képest a sushi és a rizspálinka szülőhazájában, az Asahi Shimbun újság egyik szeptember végi cikkében számadatokra is bukkantam. Eszerint például Franciaországban 39,4%, az Amerikai Egyesült Államokban pedig 43,7% a hölgyek jelenléte a felső vezetésben, míg Japánban ez mindössze 11,2%-ot tesz ki. Vagyis amíg Nyugaton 10 vezetőből kb. 4 fő hölgy, addig Japánban ennek pusztán a negyede, azaz kb. átlagosan 1 fő kerül vezető pozícióba.

(fotó: AFP/Yoshikazu Tsuno)

(fotó: AFP/Yoshikazu Tsuno)

Sajnos később a sajtóban egyre-másra bukkantam olyan írásokra, amelyekben szülés után állásukba visszatérő nők azonnali elbocsájtásáról szólnak, vagy olyan esetről számolnak be, melyben alacsony munkabérekkel hátrányosan különböztetik meg az idősebb nőket a munkaerőpiacon. Egyre sűrűbben hozzák fel a televíziók adásaiban példaértékűen azoknak a munkahelyi visszaéléseknek a részleteit is, melyben a nők szenvednek el szexuális-, vagy szóbeli bántalmazást munkahelyeiken a feletteseiktől.

Fejlett technikával felszerelt állásközvetítő központok és szociális hálók ide vagy oda, egyértelmű jelek mutatkoznak arra, hogy a japán társadalomban még most is erősen érezhető a férfi dominancia. Japánnak gyorsan meg kell oldania a „nadeskók” munkavállalási kérdését, ha fejlődésre törekszik és lépést kíván tartani a világgal. Ezért tartom elkerülhetetlennek, hogy a japán nők munkaerőpiacra való bevonása ne okozzon szüntelen kötélhúzást a gazdasági növekedés és a tradíciók között.

(Tetszett a cikk? Kövess minket a Facebookon is és nem maradsz le szerzőink egyetlen írásáról sem!)

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!