Egy vulkán a szomszédom. Na és?

Izlandot gyakran a tűz és jég birodalmaként emlegetik. Nem véletlenül, hiszen a Magyarországnál csak egy kicsivel nagyobb szigeten a természeti jelenségek egészen szélsőséges spektruma megtalálható: óriási területen terpeszkedő jeges gleccserek, több, mint száz fokon forró gejzírek.

A lakosok természettel való kapcsolata mégsem ilyen szélsőséges, hiszen leginkább csak igyekeznek a sziget természeti adottságait gondos megóvással, de a saját hasznukra fordítani. Ez általában sikerül is, ezek a látványosságok turisták ezreit vonzzák minden évben, és a sziget energiaszükségleteinek legnagyobb részét is geotermális-, és vízenergiából nyerik. Azonban ez a kapcsolat néha mégsem ennyire békés: az időről-időre megismétlődő vulkánkitörések országos és nemzetközi szinten is képesek problémákat okozni.

(fotó: Bajnóxzi Dóra)

(fotó: Bajnóxzi Dóra)

Izland nem nyugszik, és ismét igyekszik felhívni magára a világ figyelmét a Dyngjujökull gleccser alatt mozgolódó Bárdárbunga tűzhányóval.

2010-ben szintén egy gleccser, az Eyjafjallajöküll alatt működésbe lépett vulkán okozott nemzetközi szintű légikáoszt. Több országban is légtérzárat rendeltek el, mivel a vulkáni hamu légtérbe kerülése komoly veszélyt jelentett a repülőgépek hajtóművére. A hamufelhő ekkor majdnem 100 000 repülőgép felszállását akadályozta meg, óriási anyagi károkat okozva a légitársaságoknak. Most újra mindenki az északi szigetre koncentrál, gondolatban idegesen gyűrögeti a repülőjegyét, és reménykedik benne, hogy nem kell a két hét múlva esedékes vakációt elhalasztani, mint négy évvel ezelőtt. Szerencsére, ha az események a legjobb forgatókönyv szerint zajlanak, akkor erre kicsi az esély.

Attól függetlenül, hogy a Bárdarbungával kapcsolatos első hírek hallatán az izlandiaknak az első dolga volt azzal poénkodni, hogy végre egy újabb viccesen hangzó nevű vulkán, aminek a nevével majd rengeteg pólót és bögrét adhatnak el (igen, még mindig tele vannak a boltok Eyjafjallajökull feliratos kulcstartókkal, Hello Kitty-kkel, és hűtőmágnesekkel), voltak a történelemben olyan példák, amikor a szigeten élőknek komolyan meg kellett küzdeniük a természet kihívásaival.

(fotó: Bajnóxzi Dóra)

(fotó: Bajnóxzi Dóra)

Talán a legismertebb eset az anyaszigettől délre található Vestmann-szigeteken történt. A számos, apró szigetből álló szigetcsoport legtöbbjén csak egy-egy menedékház található, azonban a legnagyobb, Heimaey szigeten több, mint négyezer lakos él. A kitörésre alig utalt bármilyen előjel,  ezért a lakók az éjszaka közepén arra ébredtek, hogy tűz átvilágít a függönyökön,  a hatóságokra és az önkéntesekre pedig óriási kihívás nehezedett: a teljes lakosság evakuálása pár óra alatt. A szigeten élők úgy szálltak vízre, hogy nem tudhatták, hogy valaha is visszatérhetnek-e otthonaikba. Az elhagyatott házak többségét maga alá temette a vulkáni láva és hamu, ezek közül több, még mindig a törmelék fogságában van, de a 2005-ben megkezdett, az “észak Pompejének” keresztelt projektnek hála már több épületet is kiszabadítottak, és az 1973-as események iránt érdeklődők május óta egy interaktív múzeumot is látogathatnak.

(fotó: Bajnóxzi Dóra)

(fotó: Bajnóxzi Dóra)

A vulkánkitörések a mai technológiának hála jó előre megjósolhatók, így az általuk okozott károk is minimalizálhatóak. A szigeten élőként állíthatom, hogy külső szemlélőként sokkal félelmetesebbnek tűnhet, ami történik, mint amennyire fenyegető igazából. (Bár, ezzel az egyik munkatársam, aki épp a Dante poklát éli újra, és remegő kézzel frissíti minden szünetben a telefonját az új híreket várva, hogy mikor kezdjen el hazafelé úszni, biztosan szívesen vitába szállna.)   Az izlandiak számára ezek az események túlozva persze, de mindennaposak, vagy inkább fogalmazzunk úgy, hogy az életük része, ezért ezt is (mint általában mindent) igyekeznek a könnyedén, sőt humorral megélni.

(Tetszett a cikk? Kövess minket a facebook-on is és nem maradsz le szerzőink egyetlen írásáról sem!)

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!