Kormányzati sötétség, bocsánatkérés nélkül (interjú egy török tüntetővel)

A 26 éves Anıl Çelikkel beszélgettünk török tavaszról, szövetkező focidrukkerekről, molotov-koktélokról, imádkozó muszlimokat a vízágyútól fedező ateistákról és a Twitterről. Anil egy isztambuli szoftverfejlesztő cég termékmenedzsere, aki figyelemreméltó aktivitással számol be a törökországi fejleményekről a kezdetektől. 

 

Sokan Occupy Turkey-ről, sokan török tavaszról beszélnek, Te milyen nevet adnál az eseményeknek?

- Occupy Turkey, vagy Diren Gezi (kb.: “Állj ellen a Gezi parkért!”-  Gezi egy park neve Isztambul Beyoğlu negyedében) a legfontosabb hívószavak. Senki nem beszél török tavaszról, több kutatás rámutatott az arab tavasztól való eltérésekre. Több demokratikus jogot követelünk, de ez a mozgalom alapvetően környezetvédelmi törekvésekben gyökerezik.

 

Szóval zöldek vagytok. Mások ugyanakkor „randalírozó csőcselékről”, megint mások anarchistákról, kurdokról, vagy épp kommunistákról beszélnek. Szóval kik is tüntetnek pontosan?

- Hivatásos közvélemény-kutatók felmérései jutottak ugyanarra az eredményre: a tüntetők túlnyomó többsége 18-26 év közötti fiatal, nagy részük egyetemi végzettséggel rendelkezik. Ez alapvetően a tanult török középosztály. Természetesen a nagy számok törvényének megfelelően bizonyos értelemben heterogén társaságról van szó, ám a mozgalom gerince az előbb említett csoport.

török 3

forrás: Soynadie (Flickr)

-Ha még a Besiktas és a Galatasaray szurkolók is összeállnak, valami nagyon komoly dologról lehet szó, gondolnánk. Nem lehet, hogy mégis a „leghangosabb kisebbség” vonul az utcára? 

- Lehet, hogy a tiltakozás kezdetben egy kisebbséghez volt köthető (ha 30-40%-ot kisebbségként könyvelünk el), ám a rendőri brutalitás mértéke és a minden képzeletet felülmúló cenzúra miatt immár a török állampolgárok többsége osztja azt.

 

Molotov-koktélok és megszentségtelenített mecsetek, vagy egymást étellel-itallal, ingyen internet-hozzáféréssel kínáló emberek, mi áll közelebb az igazsághoz?

- A molotov-koktélok és a többi egyszerű propaganda, amit senki nem eszik meg. Nemcsak netizenek, vagy ellenzéki szereplők, hanem még az AKP (Igazság és Fejlődés Pártja – a kormányzó, mérsékelten konzervatív politikai erő) egyes politikusai is több ízben bebizonyították már, hogy azok a hírek hamisak. Évtizedek óta először, különböző kulturális hátterű, felekezeti hovatartozású, vagy politikai kötődésű emberek fognak össze. Ahogy mondtad is: hát nem hihetetlen, hogy a Besiktas, Fener és Galatasaray szurkolói vállvetve küzdenek? Amikor a parkban a vallásos, konzervatív muszlimok napi ötször imádkoztak, ateisták takarták őket, hogy ne érje őket se könnygáz, se vízágyú, se eső!

forrás: Soynadie (Flickr)

forrás: Soynadie (Flickr)

Személyesen mit sérelmezel a leginkább?

- A kormányzati sötétséget. Négyen meghaltak, több ezren megsebesültek, ám bocsánatot még senki sem kért.

 

Nem lehet, hogy úgy érzik, nincs miért? Hogy „a randalírozó csürhe azt kapta, amit érdemelt?”

- Nézd, mindenki tudja, hogy mik történtek, kik tüntetnek és miért, így ők is nagyon jól. Mindenesetre most már tárgyalnak a különböző csoportokkal.

 

Meglátjuk, mi lesz a folytatás. Ugyanakkor ígéretesen indult, nem? Azt beszélik, Erdogan kisebbfajta gazdasági csodát vitt véghez az elmúlt években…

- Senki sem hitt abban a csodában. Bárki, aki ismeri a betűket és tudja, honnan szerezze meg a megfelelő információt, megmondhatja, hogy ez a csoda egy hatalmas buborék volt. Nem kaptunk hitelt az IMF-től, de tartozunk az egész világnak. Minden egyes állami intézményt privatizálták, és a megvásárlók egyértelműen kormányzat-közeliek. Hinnéd, hogy egy olyan vállalat, mint a Turkish Telecom, a privatizáció költségeit egy év leforgása alatt kifizette?  Mert ez megtörténhet Törökországban – ha közel állsz a kormányzathoz.

 

Egy dolog a kormányzat teljesítménye, egy másik azt, hogy vajon van-e alternatíva.  Vajon kinőheti magát egy alulról szerveződő mozgalom a Gezi Parkból, vagy a jelenlegi ellenzék marad az eltérő véleményen lévők számára?

- Ez a mozgalom visszautasítja azt, hogy kapcsolatba hozzák bármelyik ellenzéki erővel is. Mindenesetre véleményem szerint a CHP (Köztársasági Néppárt – egy kemalista, szociáldemokrata párt) politikai tőkét kovácsolhat a történtekből.

 

Véget fog ez érni, és ha igen, mi a „legjobb-eset-forgatókönyv” számodra?

- Igen, egy bizonyos ponton igen. Senki nem gondolja, hogy ez a kormány lemondana. Azonban ez a mozgalom emberek millióinak mutatta meg, hogy a vezetés folyamatosan hazudik, provokál és cenzúrázza a médiát. Vagyis tudjuk, hogy mely csatornát, újságot érdemes nézni illetve olvasni, és melyik sajtóorgánum hiteltelen. Ezentúl minden más lesz. Még azok a barátaim és családtagjaim is, akik régen az AKP-vel voltak, mára már ráébredtek, hogy vállalhatatlanok.

 

Említetted a hegemón tömegtájékoztatási eszközöket. Mi a közösségi média szerepe a történetben?

- A közösségi média, különösen a Twitter, a mozgalom telekommunikációs kerékagya lett. Aki nem használta a különben tweet-ek és Facebook-megosztások millióit generáló közösségi médiát, annak két-három napig fogalma sem lehetett a történésekről, hiszen az állami csatornák és kormány-közeli médiamogulok kezében lévő lapok egy ideig nem akartak beszámolni az eseményekről. Ennek köszönhetően egy ötvenfős tüntetésből az ország 69 városára kiterjedő nemzeti mozgalom lett.

forrás: Soynadie (Flickr)

forrás: Soynadie (Flickr)

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!