Misgav Am – izraeli kibuc közvetlenül a libanoni határon

Misgav Am-ot 1945 november 2.-án alapították, a Balfour-deklaráció  “évfordulóján“ – az 1917. november 2.-án kiadott Balfour-nyilatkozat a brit kormány álláspontját volt hivatott közvetíteni a volt Oszmán Birodalom felosztásáról, melyben szó szerint ezt írták: „Őfelsége kormánya jóindulatúlag tekint a zsidó nemzeti haza megteremtésére Palesztinában, és minden tőle telhetőt megtesz e cél elérésének elősegítésére, miközben világosan kell látnunk, hogy semmi sem csorbíthatja a Palesztinában fennálló nem zsidó közösségek polgári és vallási jogait, illetve a bármely más országban élő zsidók jogait és politikai státusát.”. Ezen a napon történt 1945-ben, hogy Palmachos fiatalok egy csoportja a Kfar Giladi kibucból felmászott egészen a Naftali hegy tetejére.

A kibuc Észak-Izraelben, a Felső-Galilei területén található, 840 méterrel a tengerszint felett, és közvetlenül a libanoni határ mellett fekszik (szomszédos a libanoni El-Adisse faluval), így stratégiailag nagyon fontos szerepet tölt be az ország szempontjából, ugyanakkor több alkalommal is kivételesen veszélyesnek bizonyult. Az izraeli függetlenségi háború alatt 1948-ban több hónapon át teljesen el volt szigetelve, azonban Izrael számára a Hiram művelet (a felső-Galilei  elfoglalása az “arab felszabadító hadseregtől)” végrehajtásában alapvető katonai bázisként működött. 1980-ban öt terroristának is sikerült beszivárogni a kibucba, amikor is megölték a kibuc-titkárt, valamint egy csecsemőt, illetve megsebesítettek további öt gyermeket. Az összes többi gyermeket túszként tartották, és 50, izraeli börtönökben fogva tartott terrorista szabadon bocsátását követelték. Az első rajtaütést az IDF egy gyalogsági egysége hajtotta végre, sikertelenül. A második próbálkozás néhány órával később sikerrel járt, és az összes terroristát megölték. A két kibuc-lakó halála mellett ( a csecsemő, és a titkár), további egy katona esett el, és tizenegy katona sebesült meg súlyosan.

Közvetlenül a támadások után az izraeli hadsereg átlépte a dél-libanoni határt, hogy megszüntessék a terrorista-telepeket, illetve hogy fokozzák a nyomást a palesztin terroristákon Libanonban. Öt nap elteltével azonban kénytelenek voltak visszavonulni, engedvén az Egyesült Államok általi politikai nyomásnak. Amíg Izrael jelen volt Dél-Libanonban (1982-2000), a kibuc baráti kapcsolatokat ápolt a határ túloldalán élőkkel, a hadiállapot ellenére, amely Izrael állam 1948-as születése óta áll fenn a két állam között.

A második libanoni háború alatt több ezer IDF csapatot vezényeltek Misgav Am köré, amely súlyos logisztikai problémákat vonzott magával élelem, víz illetve higiéniai szükségletek terén.

Ami a gazdaságát illeti, a  kibuc 1969-től kezdve műveli meg a közelében lévő dombos területeket, illetve megművelhető mezői és gyümölcsösei vannak a Huleh Völgyben. Nem sokkal később sebészeti eszközök gyártásába kezdtek bele.

Olyan oktatási rendszerrel rendelkeznek, mely három éves kortól a középiskola elvégzéséig terjed. Működtetnek egy napközi otthont csecsemők számára, egy másikat a kisgyermekeknek, illetve saját óvodájuk is van. Általános iskola a Kfar Giladi kibucban üzemel, míg a középiskola a Dafna kibucban.

Míg kezdetekben a közösség kizárólag fiatal izraeli cionistákból állt, a késő ‘70-es években egyre többen immigráltak ide Európából, az Egyesült Államokból  és Dél-Amerikából. Fénykorukban 280 főt számláltak, de 2002-ben már csak 236 fős volt a lakosság, mindemellett a mai napig van lehetőség az idetelepülni vágyók számára.

2010 júniusában sikerült eljutnom ebbe a libucba. Életre szóló, érdekes, ugyanakkor kicsit talán ijesztő élmény, látni az ott élő emberek kitartását, dacolva a szomszédos libanoni arabok ellenszenvével, pár méterre élni a Hamasz terroristáinak ablaktalan (hogy tudjanak lőni, ugyanakkor fedezékben legyenek) házaitól, amelytől csupán egy drótkerítés választ el. Természetesen sok katona volt jelen ott jártunkkor is, rengeteg ellenőrző pontot és biztonsági kamerát láttunk, megmutatták a NATO békefenntartó egységének állomását a határ libanoni oldalán, így nem volt okunk magunkat különösebb veszélyben érezni.

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!