Nobel-díjas jó tanács: azzal érdemes foglalkozni, amivel a többség nem!

Hogy milyen együtt vacsorázni valakivel, aki Nobel-díjat kapott? Elöljáróban csak annyit, hogy igen nagy megtiszteltetés.

A 2013-as Nobel-díj átadó ünnepségre december 10-én, kedden este került sor Stockholmban. 1934 óta a városháza „Kék terme” ad otthon az igen csak előkelő díszvacsorának, melyre évről évre 1300 fő hivatalos. Nem bántam, hogy erről a vendéglistáról lemaradtam, ugyanis az elmúlt hétvégén volt szerencsém sokkal szűkebb körben együtt vacsorázni Arieh Warshellel, aki két társával megosztva kapta az idei kémiai Nobel-díjat.

borcs

A rangos elismerés Alfred Nobel svéd kémikus feltaláló nevéhez fűződik, aki 1895. november 27-én keltezett végrendeletében ír arról, hogy hátramaradó vagyona kamataiból évente díjazzák azokat, akik a megelőző évben a fizika, kémia, orvostudomány és irodalom területén, valamint a nemzetközi békéért a legnagyobb szolgálatot tették az emberiség számára. 1968-ban a közgazdaságtudománnyal bővült a díjazott tudományterületek sora, melyet a Svéd Bank (Sveringes Riksbanks) javasolt fennállásának 300. évfordulója alkalmából. A Nobel-díjakat a Svéd Királyi Tudományos Akadémia ítéli oda, a békedíjat megszavazó bizottságot pedig a Norvég Parlament választja. 1901 óta 561 Nobel-díjat osztottak ki.

Izgatottan készülődtem pénteken arra a bizonyos vacsorára; „Mégis csak egy Nobel-díjassal fogok személyesen találkozni perceken belül”- gondoltam. Warshel feleségével és szűk családjával érkezett. Talán nem túlzás azt kijelenteni, hogy a 100-150 fős társaság egy személyként várta, hogy mikor mond majd beszédet az illusztris vendég. Ez a pillanat is eljött nem sokkal később. A Dél-Kaliforniai Egyetemen dolgozó professzor mondandóját viccelődve kezdte, azonban hamarosan komolyabbra vette a figurát és a Nobel-díj előzményeiről mesélt. Képzeljünk el lelki szemeink előtt egy olyan képet, amin egy erdőrészlet látszik. Minket az egyik fa tövében lévő macska érdekel, tehát leginkább arra fókuszálunk, azaz sok pixelt „kap” a cica, kevesebbet a többi részlet. Ezt a módszert használták Warshel professzorék is. Ahelyett, hogy a sejt működést, azaz az egész folyamatot vizsgálták volna, a fehérje viselkedésére fókuszáltak, tehát a megszokott strukturális szemlélet helyett funkcionális oldalról közelítettek. Az eredmények számos területen, többek között az orvostudományban a rákgyógyítás vagy éppen az AIDS kutatásnál hasznosíthatóak.

A Nobel-díjas professzor szavai nagy szerénységet és alázatot tükröztek. A felesége azért annyit hozzátett a végén, hogy az elmúlt negyven év munkássága hangzott el öt percbe sűrítve. Természetesen a hallgatóságot, minket az foglalkoztatott, hogy a professzor szerint mi a siker – jelent esetben a Nobel-díj – titka. Warshel válaszát igyekszem útravalóul magammal vinni, bárhol is járok a világban: azzal érdemes foglalkozni, amivel a többség nem, a sok kételkedő és kritikus ellenére folytatni kell azt, amiben hiszünk és a kitartó munkát nem lehet megúszni.

Arieh Warshel 1940-ben Palesztinában született izraeli-amerikai biokémikus. Miután a kötelező szolgálatát letöltötte az izraeli hadseregben, Haifán a Technionon (Israel Institute of Technology) kémiát tanult, majd 1966-ban „summa cum laude” minősítéssel szerzett BSc diplomát. Ugyanebben az évben kezdett el a Weizmann Intézetben dolgozni. 1967-ben mester diplomát kapott, két évre rá fizikai kémiából PhD fokozatott szerzett. 1972-1976 között a Harvard Egyetemen volt posztdoktori kutató. A Cambridge-i Egyetem Molekuláris Biológiai Laborjában is dolgozott. Jelenleg a Dél- Kaliforniai Egyetemen „Distinguished Professor of Chemistry and Biochemistry” pozíciót tölt be. A „komplex kémiai rendszerek többszintű modelljének” kifejlesztéséért 2013-ban megosztva kapta a kémiai Nobel-díjat Martin Karplusszal és Michael Levitt-tel.

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!