Sztrájk, gyász, áramszünet… Mitől fekete a belga advent?

Belgium nem annyira katolikus ország, mint hazánk – éppen hogy csak az a domináns vallás és attól is függ, melyik országrészt nézzük –, de azért idén is került karácsonyfa a Grand Place közepére: hús-vér, azaz igazi élő, illatos-szagos zöld fenyő. Nem olyan fatákolmány, mint elődeinek egyike, mely nem csak a keresztények, de még az arabok közt is kiverte a biztosítékot.

Az idei fa kétségtelenül szebb lett(Fotó: Besenyei Kriszti)

Az idei fa kétségtelenül szebb lett
(Fotó: Besenyei Kriszti)

A dísz-kivilágított főtér ellenére nem csak a délceg karácsonyfa vet árnyékot a brüsszeli ünnepi készülődésre. A közelmúlt és közeljövő eseményei ugyanis fekete hónappá varázsolják a belga decembert.

December 5-én elhunyt Fabiola belga királyné. 12-én, pénteken temették. Nem igazi király volt, „csak” a volt király özvegye. Talán ezért is maradt el a nemzeti gyásznap, ami engem kicsit meglepett. Elképzeltem, hogy mi lenne a helyi és nemzetközi visszhangja mondjuk Erzsébet királynő halálhírének. Igaz, Belgium nem Anglia és a monarchiát sem veszi körül oly mértékű rajongói tábor, mint az Egyesült Királyságban. De mégis furcsa, hogy hétköznapi berkekben több szó (könny?) esett egy flamand rockzenész, Luc De Vos hirtelen haláláról, mint erről. Legalábbis flamand körökben. A közeli le Fabiola nevű (és hírneves hajkoronáját logóul használó) bár ajtaján másnap még egy fekete szalag sem hirdette, hogy bármi történt vele.

Le Fabiola(Fotó: Besenyei Kriszti)

Le Fabiola
(Fotó: Besenyei Kriszti)

Belga kollégáktól azért kiderült, hogy hajdani férje, I. Baldvin (Baudouin) király halálakor napokig sorok kígyóztak a királyi palota előtt, hogy végső búcsút vegyenek az uralkodótól. Fabolia ravatalánál nem álltak tízezren, de sokan bizonyára tisztelettel adóztak emléke előtt. Ő ugyanis tudatosan szeretett az árnyékban maradni. Az eredetileg ápolói végzettséggel rendelkező, ám bánatára gyermektelen és nyilvánosságtól irtózó spanyol születésű királyné 33 éven át volt hűséges párja és kísérője férjének, akinek 1993-as halála óta is legfeljebb karitatív eseményeken vett részt. Interjúkat nem adott, show-műsorokba be nem tette a lábát.

 

Fabiola és férje, I. Baldvin belga király 1990-ben(Fotó: AFP)

Fabiola és férje, I. Baldvin belga király 1990-ben
(Fotó: AFP)

Halála és temetése azonban nem törte meg lendületét egy másik fekete sorozatnak: a decemberi belga sztrájkhullámnak. Azt hiszem, van mit tanulnunk a belgáktól ilyen téren!

A december 15-i a különféle megszorító intézkedések ellen hirdetett országos sztrájknapot ugyanis két próbanap is megelőzte. December 1-én északon, december 8-án pedig délen és Brüsszelben. Nem járt a helyi tömegközlekedés és csak részlegesen működött a vonattársaság, zárva maradtak a hivatalok, egyes bankok, iskolák. Lelkes szakszervezetisek elbarikádoztak néhány autópálya le- és felhajtót, ezzel akadályozva a fővárosba való bejutást. A hírekben számtalanszor elhangzott, hogy aki teheti, ne üljön autóba aznap. Törvényileg azonban a sztrájknap nem indok a munkától való távolmaradásra – ahogy erre a céges HR emailje is emlékeztetett. Szerintük, mivel időben bejelentették, mindenkinek kötelessége megoldani a munkahelyre érkezést. Nyilván: kerékpárral, gyalog, helikopterrel, stb. A vicc az egészben, hogy mondanom sem kell, soha ilyen gyorsan nem értem még autóval a munkahelyemre és vissza, mint aznap. A sajtó hatékonyan ráijesztett a lakosság nagy részére, hogy szabadságon legyen, aki tud.

A múlt hétfői előadás ezúttal legalább olyan jól sikerült, mint a főpróba. Legalábbis, ami a munkámba jutást illeti. Ezt persze nem mindenki látta így, hiszen nem csupán a vonatokat és a zaventemi járatokat törölték, de a teljes belga repteret is lezárták aznap – így esett meg, hogy egy kollégám aznap Anglián keresztül jutott Párizsból Amszterdamba. A bölcsebbek pedig valóban otthon maradtak.

Utat elbarikádozó tüntető Brüsszelben(Fotó: AFP/John Thys)

Utat elbarikádozó tüntető Brüsszelben
(Fotó: AFP/John Thys)

És bár egyelőre sötétben tapogatózunk a sztrájk hosszabb távú eredményeit illetően, én főként még azért drukkolok, hogy renden elinduljon a karácsonyi járatom hazafelé. Az ismerősök gond nélkül hazaértek, így az optimizmusom töretlen –bár elméletben a szakszervezetek akarata is. Szolidaritás ide vagy oda, mindennek van határa, azt gondolom – a karácsonynak ne legyen!

Brüsszel(Fotó: Besenyei Kriszti)

Brüsszel
(Fotó: Besenyei Kriszti)

A tisztánlátást a folyamatos áramszünettel való „fenyegetőzés” sem segíti, ami szintén fekete kardként lebeg fejünk felett az idén kifejezetten fagyosnak induló decemberben. Egy áramreaktor meghibásodása miatt, Belgium kénytelen elektromosságot importálni többek között Hollandiából – ahelyett, hogy esetleg lekapcsolnák az autópálya kivilágítást. Ez így, a karácsonyi fények közepette különösen kínos, főleg azért, mert reggel nyolckor itt még sötét van és a lakások nagy részében nem csak a világítás, de a fűtés és a konyha is teljes mértékben elektromosságra épül. Egy egyórás áramszünet, a helyi hőszigeteléssel kombinálva, gyorsan megfagyasztja az ünnepi hangulatot. Kár lenne érte!

...hogy mégse legyen olyan fekete az advent(Fotó: Besenyei Kriszti)

…hogy mégse legyen olyan fekete az advent
(Fotó: Besenyei Kriszti)

Azóta kicsit enyhült a meteorológiai és gazdasági klíma is – a zimankó helyét átvette a tipikus belga szürkeség, az áramszolgáltatók pedig megoldást ígérnek még év vége előtt. Van esély, hogy nem csak az otthonokba, de a szívekbe is jut némi melegség Karácsonyra.

Hiszen a nagy feketeségben „I am –still – dreaming of a white Christmas….”

Kellemes ünnepi készülődést mindenkinek!

(Még több cikk karácsonyról itt: karácsonyMég több cikk Belgiumról itt: Belgium. Még több cikk Krisztitől itt: Besenyei Kriszti.)

(Szívesen olvasnál, beszélgetnél Belgiumról? Csatlakozz a Globspot – Magyarok Belgiumban csoporthoz!)

(Tetszett a cikk? Kövess minket a Facebookon is és nem maradsz le szerzőink egyetlen írásáról sem!)

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!