Szurkoló voltam Bukarestben

Talán nem én vagyok az egyetlen szurkoló, aki jóval a pénteki indulás előtt már vágta a centit, számolta a napokat. Aznap a vonatosok közül mindenki feszengett, hogy mikor indulunk már végre?

Az elmúlt hét különleges volt, szurkolói szemmel mindenképpen, míg egy „átlagos”meccsre – ha hétvégére esik -, akkor elkezdesz visszaszámolni már a hét elejétől és eljutsz szépen a nagy napig, addig ebben az esetben a szurkolói vonatos visszaszámlálás már jóval az esemény előtt megkezdődött.

A 14-16 fős csipetcsapatunk egyik része Budapesten gyülekezett, átvette a karszalagokat és a jegyet én patriótaként csapódtam hozzájuk Londonból, gyülekező a Westend előtti téren volt.

Még elindulás előtt vételeztünk az útra némi gumibogyó szörpöt, illetve brigádunk tagjai hoztak magukkal még némi nedűt és elemózsiát, majd elkezdtük számolni a perceket az indulásig, ahogy átléptük a kaput.

(fotó: Kovács Tamás)

(fotó: Kovács Tamás)

Még régen volt egy „beruházásom” egy korábbi szalonnasütésre, amikor megkaptam a ’semmit nem hoz, mindent visz’ nagyérdemű címet, mivel sajnálatos módon akkor nem tudtam hozzájárulni a sütögetéshez, de enni azt nagyon tudtam. A történetünk most is hasonlóan alakult, mert ezúttal is csak Johnny kísért el a túrára és a többiekkel megoldottuk a csereüzletet és inkább a töménytelen manna folyt, mint az étel fogyott volna.

Kocsifoglalás és házi feladat matek órára, avagy ha 20 óra az út és 1 ember alszik a csomagtérben, hogyan zsúfolj össze 8 személyes fülkében 14 embert úgy, hogy mindenki jól járjon??

A megfejtéseket várom megjegyzésben, vagy kommentként. Egyik megoldásként a “jó, majd alszunk váltásban” szerepelt, így sok agytörést nem okozott a feladat. A csoport egy része Pesten gyűlt össze, a másik része Debrecenben csapódott és hozta magával az erősítésnek szánt pálinkát. Még indulás előtt előre a mozdonyhoz, kötelező képet csinálni az aranycsapatról!

(fotó: Kovács Tamás)

(fotó: Kovács Tamás)

Az indulás előtt még egy kis trombita szóló a kocsink előtt, magyar és székely himnusz hangzott el, máris elkezdődött a RIA-RIA-HUNGÁRIA.

Kellemes csalódást okozott a magyar és a román készenléti rendőrség is, nem történt túlkapás, igaz Bukarestben a vonatos várakozás alatt az egyik „kolléga” nagyon feszengett, mutogatott, de rendbontás és összetűzés, felesleges verekedés vagy erőfitogtatás nem történt.

Rendőr-sztori

A felszálló rendőröket egészen Lőkösházáig szórakoztattuk, illetve nem csak mi, hanem ők is minket. Itt jegyzem meg, hogy simán lehetne ’Ki az ország legjobb rendőrnője?’-szavazást tartani, a látottak alapján legalábbis mindenképpen. Innen debütált énekes társaságunktól az „Óóó rendőrnő az álmom” című sláger. Majd leszállásnál megköszöntük a srácoknak a társaságot és némi sörrel hozzájárultunk a rendőrség munkájához. Mire jött a nekik nem szabad.  Jó, mondom én nem jártam itt, és ez nem is történt meg. A következő képnél a sörnek már hűlt helye sincs.

Vissza a vonathoz: elfoglaltuk a helyet, megbontottuk a megbontani valót, és szépen jöttek sorban a városok: Miskolc, Nyíregyháza, Debrecen, Püspökladány, Törökszentmiklós, Békéscsaba, Lőkösháza, Piski, Petrozsény, Craiova végül Bukarest Nord. A vonatos társaság másik része Debrecenben szállt fel és társultak be hozzánk, valamint meghozták az erősítést (pálinkát).

Büfés-sztori

Utas: Szia! Három zsíros kenyeret meg egy sört, légy szíves!

Büfés: 850.

A srácok kérnek megint három sört és egy kenyeret…
Büfés:1050.

Utas: Tesó, az előbb ez még 850 volt…

Büfés:1050, igen.

A másik fontos és mindenképp megemlítendő a folyamatos kommunikáció a szervezőkkel, azaz, ha volt valami elakadás, vagy várakozás, fejlemény mindig szóltak, hogy mire lehet számítani. Sőt – a játékosok kifizették a szurkolók jegyét és aki úgy döntött annak volt lehetősége adakozni jótékonysági célokra, azaz a felajánlott jegy árát fel tudtad ajánlani és bedobni a szervezők által végighordozott dobozba!

Ha emlékeim nem csalnak valahol Debrecen és Békéscsaba között vette fel egyik utastársunk az imádkozó Buddha pozíciót (erős alkoholos befolyásoltság után), megpihent a polgár a földön, amikor a rendőrök kérdezték, hogy kivel van, majd visszavittük a kabinjába. És innen nyert értelmet a földön alvás is, mikor a másik manó elfeküdt hason, keresztben a kabinokhoz vezető keskeny folyosón és senki nem keltette fel.

Megérkezés Bukarest Nord, várakozás a vonaton, majd az értékeidet jobb magadnál tartani, mert ki tudja mit visznek el, amíg nem vagyunk itt.

Itt műsorral készültek nekünk a románok, vagyis megérkezünk félkóma, alig hogy kinyitod a szemed, látod hogy az egyik készenlétis fogja a másikat, ezt nem igazán tudtuk hova tenni. se a másik pajtit aki feszengett, mint hering a dobozban, fel s alá járt meg mutogatott. A buszra szállás előtt két ellenőrzési pont volt: az elsőnél csak álltunk, se átvizsgálás se semmi nem történt. Ment folyamatosan az éneklés, közben páran ismerkedtek a román rendőrökkel, mibe kerül a sisak vagy a teljes felszerelés, stb. Eljutottunk a másik ellenőrzési pontig, ahol már alaposabb vizsgálat volt, mint kiderült a rend őrei is alig beszélnek angolul, én meg erősen híján vagyok a román nyelvnek, így a hol van víz kérdés, azaz hol lehet itt inni elég nehézkesen ment.

Majd mondták, hogy most busz, egészen a fanzone-ig, ahol már lesz étel-ital. Szerény csoportunk együtt maradt, mert motozásnál szét akartak szedni, volt, aki elől, volt, aki hátul állt, és inkább maradtunk, minthogy két buszon utazzunk külön-külön.

(fotó: Kovács Tamás)

(fotó: Kovács Tamás)

Buszra szállás előtt, már hangos nóta szólt, elkészült a csoportkép is, majd indulás előtt már hangoltunk a meccsre. Közben akadt pár legény kívülről, aki mutogatott, de kb. ennyire futotta, se kődobálás, se más atrocitás nem történt.

Ezt követte a fanzone, ahol várakozás alatt, illetve helyett kis csoportunk (alig 14-en) sziesztát tartott a pálya sarkában, a két sorban felálló rendőrök előtt. Volt a helyzetnek valami pikantériája, hogy ők teljes menetfelszerelésben, kevlárban állnak a napon, mi pedig kellemesen heverészünk és szuszogunk.

(fotó: Kovács Tamás)

(fotó: Kovács Tamás)

Bejutás után átválthattad a pénzedet zsetonra, amiért tudtál enni-, és innivalót venni, ez a stadion mellett van közvetlenül, majd negyven perces várakozás után fogtuk magunkat és bementünk. Ezen a ponton eldobatták veled az összes aprót és ez a gyűjtés nem jótékony célra ment (nehogy megdobálj vele véletlenül valakit odabent), elkobozták a maszkokat, hanggránátot és pirotechnikai eszközöket is. Ez fontos része a sztorinak, hiszen ha minket ilyen alapossággal motoznak át, akkor valószínűsíted, hogy a saját szurkolóikat is, azaz nincs semmi amivel tudnának dobálni.

Bemenetel, majd felső rész és ha már megérkezés és helyfoglalás, akkor ami a Trollfocin böde jöning, az nálunk Bandiing, az eset úgy esett hogy név nélkül (Bandi), csak szerényen még nem ült le a székre, de már horkolt, innen ment is a Bandiztál\bebandiztál kicsit és egyéb lehetséges változatok.

Még nem érkezel meg és foglalod el a helyed, de már vágod az utálatot a levegőben, igen ez 2014 októbere és a román stadion. Már a buszon is láttunk egy-két mutogató helybélit, de ennyire futotta, majd tapasztalod a helyi vendégszeretetet mikor füttyel, petárdával, hanggránáttal, telefonnal és minden olyan tárggyal szembesülsz, amit ők behoztak a stadionba.

Jóval a játék megkezdése előtt érkeztünk, nagyjából ebben az időben láthattak neki a román szurkolók a drapi kirakásnak és a koreográfia előkészítésnek is, persze ez alatt sem szünetelt a fütty meg a kiabálás és ekkor még csak szolidan durrant el mellettünk egy-két gránát.

A hangulatot mi ennek ellenére megcsináltuk, már kirúgás előtt hibátlan volt, éneklés , taps és egység a táborban! Bármit énekeltünk, a románoknak nem tetszett, ezt nem csak ordítással és füttyel jelezték, de a meccs alatt folyamatosan dobáltak minket. Jött az égből minden, petárda, hanggránát, tűz, telefon, szék, apró, meg amit el tudsz képzelni. Egyik társunkat telefonnal dobták meg…

Közben ment a kiabálás, ezt követte a hanggránát valamint a pirodobálás, mire megjegyezte valaki, hogy „Itt szeretnénk megköszönni a románoknak, hogy amit elvettek tőlünk tüzet és petárdát átvizsgálás során, azt meggyújtva visszaadták nekünk.”

Meccs kezdés és himnuszok, a magyar játékosokat tapssal és énekkel vártuk, ahogy megjelentek kezdődött az őrjöngés román részen, annyira nem tetszett nekik, hogy támogatjuk a csapatot.

(fotó: Kovács Tamás)

(fotó: Kovács Tamás)

A mi részünkről a himnusz alatt magyar zászlót tartottunk a magasba, a románoknál legördült mellettünk a román zászló.
A magyar himnuszt kifütyülték. Majd meccs kezdés előtt még pár hanggránát jött felénk és a gyepet, fotósokat sem kímélték, itt is erősen kérdéses az UEFA és bármilyen más szabályozás értelmezése, azaz pontosan mikor, melyik játékos életének veszélyeztetése után kell megszakítani a mérkőzést, vagy zárt kaput és pénzbüntetést kiszabni….

Közben egyre inkább színház jellege volt a benti eseményeknek, és még a kezdés sehol nem volt. Tőlünk balra a román drapi alatt volt kis dobálás, amit a biztonságiak annyira nem szerettek, és meccs kezdés előtt egyszer nekiindultak a szurkolóknak, akkor csak egy kisebb rész üresedett meg a hazai alsó részen, amit aztán első félidőre kiürítettek, de valahogy csak visszaszállingóztak.

Közben amíg az alsó szinten szurkoló románokat a biztonságiak és a rohamrendőrök kezelték, jött fentről is a segítség és a manna, azaz konkrétan nem elég hogy szemből jönnek rá a biztonságiak, de kapja ugyanakkor fentről is.
Egyszer csak arra leszek figyelmes, hogy nyomnak és jönnek gyorsan lefele a többiek, máris ugrottam fel és szeltem a sorokat fel lépdelve, hogy középre kerüljek. Mint kiderült páran áttörtek a mi részünkről és jöttek visszatámadni a románok, de ekkor már nem jutott át egy sem, mert a másik oldalról felálló biztonsági és rendőri csapatnak nem akartak nekimenni, és itt már mi is észhez tértünk.

A probléma nem ez volt, hanem az, hogy nem tudtad, itt mennyire van kontroll rendőri részről, vagyis nekünk jönnek-e a rendőrök, avagy sem. Szóltam a többieknek, hogy vegyük fel a sort, ha baj van, azaz készüljünk fel, ha netán forró lenne a pite, mint Dunaszerdahelyen, ahol volt túlkapás a rendőri részről. Mellettem újpestiek , fradisták és kispestiek, nézzük a rohamrendőröket ők minket, senki nem támad és lassan nyugszanak a kedélyek.

Páran a srácokkal egyetértettünk, hogy innen már annyira nem is a meccsnézésé , mint a színházé a szerep. Amit szintén nem mutatott a kamera, a stadion több területén is ment a mozgolódás a románok részéről, akik hol a securityvel, hol a rendőrökkel, hol csak egymással csaptak össze.

Az első félidő végén a románok lőttek egy gólt, ekkor még nagy mellénnyel mutogatva, fütyülve mentek ki félidőre, nem tudták, hogy lesz még ennek folytatása.

Kijöttünk második félidőre, szintén ment a futkározás román szurkolói részen, bár a mellettünk található alsó rész már nagyon foghíjas volt, mint ahogy szemben, ahol az ultrák másik része volt található. Folyamatos dobálás, ordítás, majd elérünk a 82. perchez. Dzsudzsák odalép a labdához, a román füttyöt csak a koncentrált figyelem töri meg jobban, elrúgja a labdát, ami beakad a hálóba az örömünnep után megdörrent a tábor, majd a románok valahogy nem hittek abban, hogy csapatuk megtudná fordítani az eredményt és idő előtt kereket oldottak. Itt kicsit megindultunk, volt pár helyzet, de az eredmény 1:1 maradt lefújásig.

Külön köszönet jár a szurkolói vonat szervezőinek a szervezői munkáért és a folyamatos kommunikációért, amit az egész túra alatt nyújtottak. Szintén követendő példát állítottak sokak elé, amikor meglátták a lehetőséget az adakozásra és körbementek a vonaton a dobozzal, amibe a felajánlásokat lehetett fizetni.

Életem eddigi egyik legjobb túrája, köszönet szervezőknek a munkáért és a szurkolóknak a fergeteges hangulatért, legyen az illető akár vonatos, vagy külön busszal és kocsival érkező.

És hogy egy szurkolói rigmussal búcsúzzak:

Ti vagytok a legnagyobbak!
Hey-hey!

(Tetszett a cikk? Kövess minket a facebook-on is és nem maradsz le szerzőink egyetlen írásáról sem!)

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!